"Eddig sohasem éreztem, amit most érzek. Eddig sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek. Most félek! Most akarom, hogy kelljek..."

"Amikor mindenben csak őt látod, s bánatodra a vigaszt nem találod. Amikor egy szerelmes dal megsirat, és az életedben nem látssz semmi vidámat, amikor mással látod őt kézen fogva, s te a földre nézel sírásod elfojtva. Amikor szemedben könnyek égnek, és a 'jól vagy' kérdésre igen a válaszod velősen, amikor éjjel forgolódsz az ágyon, próbálod szíved kényszeríteni: Ne fájjon! Akkor tudod meg, milyen valakit várni, aki úgysem jön többé. Azt szívedbe zárni örökkön örökké... ”

„Miért van az, hogy könnyet ejtünk, ha a múlt emléke énekel?
Bár találhat szebbet, jobbat lelkünk, de azt az egyet sohasem feledjük”

"Ne vedd komolyan az életet.
Úgysem éled túl."

"Engem már faragni nem lehet,
Kicsorbul bennem a véső.
Gyűlölni s szeretni lehet,
Megölni már késő."

"Emberi törvény, kibírni mindent és menni mindig tovább,
akkor is, ha már nincsenek benned remények és csodák."

Tágra zárt szemed már csak engem figyel
Mint néma t a néma csillagot
Nem mer beszélni, szólni hozzánk
Ha megölném is hinné : Jó vagyok!

"Várom, hogy eljöjjön értem; nincs mitől félnem
Talán egy rövid pillanat elég, hogy idejöjjön értem
Várom, mert talán jobb helyre kerülök,
Hol nincsenek angyalok, csak ördögök
Elmenni messzire, el szülőktől, családtól
Nem bánni semmit, csak jót várni a haláltól!
Elmenni, meghalni, jobb helyre kerülni. Ennyi az egész?
Nem szívem és testem mondja:”menj!”, hanem az ész!
Félni nem félek, ugyan mitől?
Én már nem várok semmit a jövőtől!
Halál! Oly édes számomra ez a szó,
Mert új dolgot hoz nekem ez a hó!
Elmegyek egy jobb világba, Legalább nem sírok többé hiába!"

"Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják Neked
Jó volna látnod a holnapot,
De Te nem akarsz élni!"
/Ákos/

"Sírok egy mosolytól, a komorságot keresem...
fáj egy szó, egy tett,
meghalok az élettől hiszen a halált keresem!”

"...A sírodra is ez lesz majd írva:
Aki az életét már nem bírta
És nem lesz senki aki érted sírna
A sors könyvében megvan ez írva
Nincsen célod,nincsen reményed
Nincs miért élned,és ez lesz a te véged..."

"Felemás évek szivárvány-színe
Most feketévé változott,
S végül beleszerettem e színbe,
Én, a magányra kárhozott.
Gyűlölt napok, órák, percek,
Melyek nélküled jönnek el
Ifjú kedvesem, lásd, élek,
De te többé már nem kelsz fel,
S a Nap sem teszi többé,
Számomra elveszett fénye,
Megszűnt létezni lénye.
Magamra maradtam, egyedül,
S harcok dúlnak legbelül,
Halálod pengét lelkembe márt.
Vagy megteszem én e tőrrel, ha kell,
Kaszás, most merre jársz?
Elvégzem munkád, netán erre vársz"

"Van, aki könnyen megkapja, akit szeret,
van, aki sír szenved, míg az övé lehet.
Van aki könnyek nélkül tud feledni.
Van, aki meghal, mert igazán tud SZERETNI!"

"Felkelsz, és arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez, milyen szép vagy... Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak, visszatérsz, nem szeretsz és nem remélsz... Ugye nem félsz??".

"Olyan furcsák vagyunk- mi emberek,
a lelkünk sír, az ajkunk meg nevet.
Másokról azt hisszük, hogy boldogok,
talán irigykedünk egy vidám szavukon.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
gondolatai tiszták, szabadok.
S nem vesszük észre, ó dehogy vesszük észre.
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Különösek vagyunk mi emberek,
a lelkünk sír, az ajkunk meg nevet.
Hazugság az életünk,
Hisz akkor is sírunk, ha nevetünk. "

„Szerelmed koldulni nem fogom,
lelkembe sebeket égettél,
amikor közömbös szavakkal a
szívemből, darabokat téptél.”

Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani, tehát nem szabad feladnod a hitet. Csak légy óvatos!”
/Gabriel Garcia Márquez/

„Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni.”
/Gabriel Garcia Márquez/
 
„Mindennap megszűnik valami ,
amiért az ember szomorkodik,
de mindennap születik valami,
amiért érdemes élni és küzdeni.”
/Herakleitos/

 „Nem mindegy, hogy honnan esel le a padlóra, de akarattal minden honnan fel lehet állni!”
 
„Rám nehezedik egy emlék
Egyszer az ablakra fagyott az arcom
úgy vártam valakire
akiről azt hittem, hogy szeret.
Még bennem szoronganak a könnyek
mert nem jött el mégsem.”
/Tornay András/
 
„Mi mindig mindenről elkésünk. Késő az álmunk, a sikerünk, szívünk, nyugalmunk. Mi mindig mindenről elkésünk.”
 /Ady/
 
„A halál nem mindig menetrend vagy terv szerint érkezik.”

„Sírva jöttél világra, s körülötted mindenki mosolygott,
Úgy menj el, hogy mosolyogj és körülötted mindenki sírjon.”

„…Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
S mint fán se nő egyforma két levél,
A nagy időn se lesz hozzá hasonló.”

„Szereteteik kiléptek az életükből, elszakította őket a halál, a válság meg néhány olyan körülmény ,amelyeket egyikük sem kívánt. Az élet hullámverése könyörtelenül messzire sodort tőlük, személyeket, helyeket, kedves pillanatokat.”

"Tombolunk, a szakadék felé rohanunk, valami ismeretlen dolog közeledik felénk a jövendőből, valami recseg-ropog a talpunk alatt, valami meghal mellettünk, ez mind igaz, de egyrészt tudunk meghalni, másrészt azonban nem vagyunk hajlandók életünket megterhelni, és a halált szolgálni, mielőtt elvitt volna.”

„Már nem kell visszaút,
Ez a séta is véget ért.
Szavakból fonok egy koszorút,
Ez hozza el a végső búcsút.”

„Légy jobb ember, és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol, akitől azt reméled hogy ismer téged.”
/Gabriel Garcia Márquez/

„Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra hogy veled töltse.”
/Gabriel Garcia Márquez/

„Nap ragyog az égen, szívemben zord sötétség lészen.
Emlékszem a napokra, mikor szavaid lelkemet csiklandozta.
Neked adtam a szerelmem, de te elárultál, mikor a két szép
szemedre éheztem. Felnéztem a sötétségbe, s láttam, hogy
egy közülük a jövőm része. Még csak pislákol és keresi azt
a tüzet, amely kicsapongó lángjaival érzelmeket fűthet.
De a felhő betakarja bolyhos pamacskáival, így ráébredek, mindez tévedés volt csupán, pokol átkaival.”
 
„Élni nehéz, de szeretni muszáj.
Emlék volt minden, szenvedély és viszály.
Elmentél, de visszanézni nem mertél.
Féltél a múlt kísérteni fog, egy emlékként,
Ami megtörtént, valahol bent,
Bent a szívedben.”
 
„Menj tovább
ma egy új nap vár, új nap vár.
Bármi volt
csak a múltad már, múltad már.
Bánni kár
amit megtettél, megtettél
Hív az út
amit megleltél.”
/Hooligans/

  "Ne keresd a halált. A halál majd rád talál. Azt az utat keresd, amely beteljesüléssé avatja a halált."

Elájulni, s mindent merni, dühöngve,
Mint nyers, szelíd torzó és holtrasápadt,
Merész halott és új életre támadt,
Csaló, hűséges, bátor, gyáva, gyönge,
És tőled távol nem találni csöndre,
Mint víg, komor, őrdöngő, büszke, bágyadt,
Megszökni hősként, csupa gőg s alázat,
S riadtan bújni sértődött közönybe.
Ha kiábrándulnánk, szemünk befedni,
Édes borként mérget szívni magunkba,
A kárt szeretni, a hasznot feledni,
Hinni, hogy a pokol visz égi útra,
Létünket egy csalódásba temetni:
Ez a szerelem. Ki próbálta, tudja."

Néha bántod akit szeretsz,
Néha szereted aki bánt,
Néha van kit el kell eressz,
Néha van ki visszaránt.

„Néha, mikor azt mondom "jól vagyok", azt akarom hogy valaki nézzen a szemembe és mondja azt: "mondd az igazat" ...”

„Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra hogy veled töltse.”

"Félek nem érted hogy miről beszélek,
de látod nekem nem kell más csak egy álom.
Itt élek örök kárhozatra ítélve,
az átkot egy valami oldhatja fel.
PUSZTÍTSATOK EL!"

"...Van, akinek a könnye kicsordul a fényben és van,aki elrejtőzik könnyeivel a sötétben..."

"Nem sóhajtunk, könnyünk se csordul,
mosolygunk, mi több, nevetünk!
Nem árulkodik a titokról
keserűn arcunk, tört szemünk."

"Haragos tűz ég ott, ahol eddig szíved dobogott..."

"Belül úgy izzik a bánat,
az emlékek csendben fájnak..."